Csángó Tükör X, éfv. 29. száma

Jáki Sándor Teodózra emlékezve

 

   Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Lakatos Demeter csángómagyar Kulturális Egyesület tagjait és vendégeit a behavazott Gyimes fenyvesekkel borított hegyei közül. Onnan, ahol lassan két esztendeje utoljára találkoztam szeretett elnökünkkel, Teodóz Atyával a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium kicsengetésének ünnepi forgatagában, amikor elhárítva a hintóba-ülés számára felkínált tisztességét, karcsún és fiatalosan lépegetett a járdának mondott macskaköveken és beszélgetésünk közben kedvesen köszöngetett jobbra-balra az őt örömmel fölismerő és üdvözlő csángó ismerőseinek.

   „Szürkefejű öreg bácsó… -- Égből küldött mentő hágcsó…” Így szólította meg 75. születésnapjára írt verses köszöntőjében Nagy Gáspár, utalva Teodóz atya tisztes korára, őszes hajára és a csángómagyarok iránti elkötelezettségére. A költőnek igaza volt, hiszen Petrás Incze János óta nem élt olyan egyházi szolgálatban álló magyar ember, akit hivatása és embersége ilyen szorosan összekapcsolt volna a moldvai csángómagyarok sorsával, aki ilyen szeretettel hajolt volna hozzájuk, segítette volna őket. Életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkáraként, az ő elnöksége mellett dolgozhattam. Olyan embert ismertem meg benne, akivel félszavakban is megértettük egymást, aki sohasem azzal kezdte, hogy valamit miért nem lehet megvalósítani, hanem azt kereste ő is, hogyan lehetne mégis?! Betegségének híre ugyan már Gyimesbe is elért, mégis nehezen tudtam elhinni, hogy az elnyűhetetlennek tűnő szervezetben lakozó léleknek – miként a csángók mondják --: elfogyott az élő napja, és ez év januárjában megtért Mennyei Atyjához.

   Emlékeimben kutatva nem találtam nyomát, hogy pontosan mikor ismerkedtem meg Vele, bár lehet, hogy ő erre is pontosan emlékezne, mint általában minden fontos dologra. Én valahogy úgy éreztem, mintha időtlen idők óta ismernénk egymást. Sokféle együttműködésünk jut most eszembe – a szigetközi Jézuskereséstől a Honismereti Akadémián tartott előadásáig --, de most talán az a helyénvaló, ha az Egyesületünkben való együttmunkálkodásainkra emlékezem. Arra emlékszem, hogy amikor 1990 szeptemberében megalakultunk, Teodóz Atya lett az Ellenőrző Bizottság elnöke. Aztán sok mindent szervezett, művelt és valósított meg az azóta eltelt



mintha időtlen idők óta ismernénk egymást. Sokféle együttműködésünk jut most eszembe – a szigetközi Jézuskereséstől a Honismereti Akadémián tartott előadásáig --, de most talán az a helyénvaló, ha az Egyesületünkben való együttmunkálkodásainkra emlékezem. Arra emlékszem, hogy amikor 1990 szeptemberében megalakultunk, Teodóz Atya lett az Ellenőrző Bizottság elnöke. Aztán sok mindent szervezett, művelt és valósított meg az azóta eltelt csaknem krisztusi idő alatt, legkevesebbet talán éppen az ellenőrző bizottsággal foglalkozott, mert hiszen nem is nagyon volt itt mit ellenőrizni.

   Annál több munkát jelentett mindjárt 1991-ben a II. János Pál pápa magyarországi látogatására érkező több mint ezer moldvai csángó vallási programjának szervezése. A Szentatyával való találkozás mellett a nagyszerű esemény másik fénypontja a budapesti Szent István Bazilikában a csángók találkozása volt egyesületünk tiszteletbeli elnökével, Domokos Pál Péterrel. A szentmisét Jáki Sándor Teodóz és a lujzikalagori születésű Horváth Antal csíkszentdomokosi esperes celebrálta. Ugyancsak Jáki Atya kísérte el a csángó vendégeket az esztergomi bazilikába, valamint a Gellért-hegyi Sziklakápolnába szervezett látogatásra és misehallgatásra.

   A következő esztendő, 1992 márciusában ismét egyházi szolgálatot kellett végeznie, immár Domokos Pál Péter farkasréti temetésén és a várbeli Mátyás templom gyászmiséjén. Aztán a külsőrekecsini harangátadáson, majd 1992-től szinte minden kácsikai Boldogasszony-napi búcsún képviselte a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesületet, újra és újra megvalósítva azt a csodát, amit a papjaik által félrevezetett moldvai csángómagyarok néhány százának egybegyűjtése, az évi egyetlen anyanyelvű misehallgatásra való felkészítése és a miseszolgálat bemutatása jelentett. Aligha tévedek, ha úgy érzem: ezek a kácsikai búcsúvezetések hatalmas lelki töltekezést jelentettek Teodóz Atya számára, ahol évről évre legalább annyi spirituális élményt kapott a vezetésével odalátogató csángó hívektől, mint azok őtőle.

   Kedves Barátaim!

   A gondviselés különös kegyelmének tartom, hogy a moldvai csángókat szolgáló egyesületünk olyan kiválóságok után, mint Domokos Pál Péter és Benda Kálmán, 1994-ben Jáki Sándor Teodózt választhatta elnökévé. Ettől kezdve még szorosabbá vált a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület és Jáki Atya kapcsolata, mert ebben a szervezetben teljesedett ki igazán a csángókért végzett szolgálata. Anyagilag is támogathattuk kácsikai és futásfalvi búcsújárásait, számunkra pedig igen – hogy úgy mondjam – kézenfekvő volt, hogy elnökünk, egyházi személyként megáldhatta összejöveteleinket, megszentelte alkotásainkat. Ő szentelte meg 1995-ben a Farkasréti temetőben állított Domokos Pál Péter síremléket, a 2001-ben Domokos Pál Péter egykori Budafoki úti lakóházának falára helyezett emléktáblát – mindkettő Csoma Gergely szobrászművész alkotása --; hasonlóképpen elnökünk szentelte a Baranya megyei Mekényesen a lészpedi születésű Simon Ferenc Józsefné csángó népdalénekes, a Népművészet Mestere egyesületünk által állított emlékművét.



lönböző műfajban írott tudományos publikációi. 1978-1987 között Berlász Melindával közösen szerkesztette a Zenetudományi dolgozatok évkönyvet, 1999-től pedig az Intézet Népzenei Osztályának a vezetője. Több mint húsz éve állandó munkatársa, szerkesztője és irányítója a Magyar Népzene Tára sorozatnak, a IX. (Népdaltípusok 4.) és a XI. kötetet (Népdaltípusok 6.) ő maga rendezte sajtó alá.

A folkloristák előtt ismert Kodály népzenekutatókkal szemben támasztott kívánalma, miszerint a magyar zenetörténésznek mindenekelőtt folkloristának kell lennie. A szakma megítélése szerint Domokos Mária messzemenően eleget tett ennek a követelménynek. Ezt tükrözik A Magyar Népzene Tára IX. Népdaltípusok valamint a Magyar Népzenei Antoló gia VII. köteteként megjelent Moldvai és Bukovina népzenéje című kiadványok, a Magyar-román dallamkapcsolatok Bartók gyűjteményében, a Néprajz és zenetörténet című tanulmányok, hogy csak a néprajzi, (zene)folklorisztikai szempontból alapmunkának számító kiadványokat említsük meg. A népzene területén a dallam-összehasonlítás, Bartók és Járdányi népzenei rendszerezései, a hangfelvétel és a lejegyzés kérdései, Kodály Zoltán munkássága és a Kodály-kutatás kutatástörténete terén hozott új eredményeket. A szakma 2006-ban Szabolcsi-díjjal tűntette ki.

Domokos Mária kutatói munkásságában önálló és jelentős szerepet kapott a bukovinai, a gyimesi és a moldvai népzene és egyházi zene vizsgálata. A zenei tárgyú kutatásokon túl komoly figyelmet fordított e népcsoportok, különösen a moldvai magyarok identitására, kiemelkedő egyéniségeivel kapcsolatos kérdések vizsgálata is. Nevéhez fűződik például a



gyimesi és a moldvai népzene és egyházi zene vizsgálata. A zenei tárgyú kutatásokon túl komoly figyelmet fordított e népcsoportok, különösen a moldvai magyarok identitására, kiemelkedő egyéniségeivel kapcsolatos kérdések vizsgálata is. Nevéhez fűződik például a magyar folklorisztika és nyelvészet történetében egészen egyedülálló, Domokos Pál Péter által felfedezett és közreadott Petrás Incze János-forrásgyűjtemény egyetlen tudományos értékelése, Zöld Péter jelentéseinek a keletkezési körülményeket tisztázó vizsgálata, vagy Domokos Pál Péter zenei és néprajzi tárgyú kéziratainak a gondozása és azok közreadásában való tevékeny részvétel. Nevével sűrűn találkozunk hazai és külföldi kiadványokban, ahol a szerzők köszönetet mondanak Domokos Máriának önzetlen (szakmai) támogatásáért. Neve rendszeresen felbukkan a moldvai népzenei anyagot közreadó kiadványokban, ahol a szakmai lektorálást és/vagy a dallamok lejegyzését végezte el, továbbá különféle vetélkedők alkalmával, ahol a szakmai zsűrizésen túl kétségkívül tehetséggondozó szolgálatot is végez. Az ezen a téren kifejtett egyedülálló munkásságáért a Magyar Néprajzi Társaság Domokos Máriát 2009-ben Pro Etnographica Minoritatum díjjal tűntette ki. Több néprajzi, zenetudományi és közművelődési szervezet készséges tagja.

   2012. november 22-én a Zenetudományi Intézet Bartók termében munkatársai és kollégái hangverseny keretében köszöntötték a hetven esztendős Domokos Máriát. Az ünnepség alkalmával adták át a Szalay Olga szerkesztésében összeállított Tükröződések.

  2012. november 22-én a Zenetudományi Intézet Bartók termében munkatársai és kollégái hangverseny keretében köszöntötték a hetven esztendős Domokos Máriát. Az ünnepség alkalmával adták át a Szalay Olga szerkesztésében összeállított Tükröződések. Ünnepi tanulmánykötet Domokos Mária népzenekutató-zenetörténész tiszteletére című kötetet. A L’Harmattan kiadó gondozásában közreadott műben Domokos Mária tisztelői és munkatársai által jegyzett, az ünnepelt széleskörű érdeklődését jól tükröző tanulmányok kapnak helyet, éspedig a zenetörténet, a népzene és a néptánc, az ének- és hangszerkutatás, a

sításoknak, az láthatja, hogy Teodóz Atya és a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület szoros kapcsolata nem üres szóbeszéd. Ezekkel a szavakkal végzi ugyanis gazdag érzelmi tartalmú könyvét, szinte testamentumként hagyva ránk figyelmeztető szavait: „A Lakatos Demeter Egyesület vállalta, hogy bátor képviselője lesz a csángó-ügynek és a csángómagyarok teljes igazságának.”

   És a szemközti, 238. oldalon Benda Kálmán történészt idézi, akitől 1994-ben átvette Egyesületünk elnökségét, s akinek születése századik évfordulójára ez év novemberében emlékezhetünk majd. „Mi tartotta meg – teszi föl a kérdést -- a moldvai magyarokat a korábbi évszázadokban és az újabb idők beolvasztó román politikájával szemben magyarnak? Azt kell mondanunk, hogy katolikus vallásuk, amely számukra egyszerre testesítette meg a hitet és a magyarságot, amely tudatosította a görögkeleti románoktól eltérő kultúrájukat és lehetővé tette, hogy megőrizzék hagyományaikat.”

   Mindez azonban nem lett volna lehetséges – idézi tovább Bendát Jáki Teodóz --, ha a moldvai magyarságban nincs meg az elszánt akarat, hogy magyar akar maradni.

   Ezt üzenik tehát előző elnökeink nekünk, a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület tagjainak, és mindazoknak, akik csángóként vagy a csángókért szolgálva élik életüket.

Halász Péter

Gyimesközéplok  2013. február 18.

 

 

 

 

 

 

 
Szövegdoboz: Iancu Laura: KI ISTENT EL NEM ALTATTA Jáki Sándor Teodóz atyának Ki Istent el nem altatta, Ki vállán vitte a hitét, Oda, ahol sereggel járt, Ki megmérgezte az időt, Úton van most is, hajnalban Keletnek megnyílt kapuja Előtt szólítja Istenét, Ki maga s angyali kara, Hogy legyen, aki imádja, Megosztja saját életét. Petrás Incze s Neumann páter, Ritkás szélben a Szereten, S túl a mázsás senkiföldjén Domokos Pál Péter int, ím, Visszavonult fájdalmában. A sárga nyárban mint kígyó Sziszeg felé a tetszhalott: Jaj, nem nyughat, jaj, nem nyughat, Mi hírt hozott, áll még a vég, Fordul-e Keletnek Nyugat? Ki Istent el nem altatta, Csodálkozik, hogy Keleten, Két jaj között az emberek Szélbe szórt hittel is félnek, Életük hosszú gyászmenet, Mégsem magukat siratják, Gyökeret sem eresztenek, Elvarrt nyelven is álmodnak, Meddő méhekbe életet, Hitet és Istent a Nyugatnak.

Csángó Tükör

Emlékezés

6

lönböző műfajban írott tudományos publikációi. 1978-1987 között Berlász Melindával közösen szerkesztette a Zenetudományi dolgozatok évkönyvet, 1999-től pedig az Intézet Népzenei Osztályának a vezetője. Több mint húsz éve állandó munkatársa, szerkesztője és irányítója a Magyar Népzene Tára sorozatnak, a IX. (Népdaltípusok 4.) és a XI. kötetet (Népdaltípusok 6.) ő maga rendezte sajtó alá.

A folkloristák előtt ismert Kodály népzenekutatókkal szemben támasztott kívánalma, miszerint a magyar zenetörténésznek mindenekelőtt folkloristának kell lennie. A szakma megítélése szerint Domokos Mária messzemenően eleget tett ennek a követelménynek. Ezt tükrözik A Magyar Népzene Tára IX. Népdaltípusok valamint a Magyar Népzenei Antoló gia VII. köteteként megjelent Moldvai és Bukovina népzenéje című kiadványok, a Magyar-román dallamkapcsolatok Bartók gyűjteményében, a Néprajz és zenetörténet című tanulmányok, hogy csak a néprajzi, (zene)folklorisztikai szempontból alapmunkának számító kiadványokat említsük meg. A népzene területén a dallam-összehasonlítás, Bartók és Járdányi népzenei rendszerezései, a hangfelvétel és a lejegyzés kérdései, Kodály Zoltán munkássága és a Kodály-kutatás kutatástörténete terén hozott új eredményeket. A szakma 2006-ban Szabolcsi-díjjal tűntette ki.

Domokos Mária kutatói munkásságában önálló és jelentős szerepet kapott a bukovinai, a gyimesi és a moldvai népzene és egyházi zene vizsgálata. A zenei tárgyú kutatásokon túl komoly figyelmet fordított e népcsoportok, különösen a moldvai magyarok identitására, kiemelkedő egyéniségeivel kapcsolatos kérdések vizsgálata is. Nevéhez fűződik például a

gyimesi és a moldvai népzene és egyházi zene vizsgálata. A zenei tárgyú kutatásokon túl komoly figyelmet fordított e népcsoportok, különösen a moldvai magyarok identitására, kiemelkedő egyéniségeivel kapcsolatos kérdések vizsgálata is. Nevéhez fűződik például a magyar folklorisztika és nyelvészet történetében egészen egyedülálló, Domokos Pál Péter által felfedezett és közreadott Petrás Incze János-forrásgyűjtemény egyetlen tudományos értékelése, Zöld Péter jelentéseinek a keletkezési körülményeket tisztázó vizsgálata, vagy Domokos Pál Péter zenei és néprajzi tárgyú kéziratainak a gondozása és azok közreadásában való tevékeny részvétel. Nevével sűrűn találkozunk hazai és külföldi kiadványokban, ahol a szerzők köszönetet mondanak Domokos Máriának önzetlen (szakmai) támogatásáért. Neve rendszeresen felbukkan a moldvai népzenei anyagot közreadó kiadványokban, ahol a szakmai lektorálást és/vagy a dallamok lejegyzését végezte el, továbbá különféle vetélkedők alkalmával, ahol a szakmai zsűrizésen túl kétségkívül tehetséggondozó szolgálatot is végez. Az ezen a téren kifejtett egyedülálló munkásságáért a Magyar Néprajzi Társaság Domokos Máriát 2009-ben Pro Etnographica Minoritatum díjjal tűntette ki. Több néprajzi, zenetudományi és közművelődési szervezet készséges tagja.

   2012. november 22-én a Zenetudományi Intézet Bartók termében munkatársai és kollégái hangverseny keretében köszöntötték a hetven esztendős Domokos Máriát. Az ünnepség alkalmával adták át a Szalay Olga szerkesztésében összeállított Tükröződések.

  2012. november 22-én a Zenetudományi Intézet Bartók termében munkatársai és kollégái hangverseny keretében köszöntötték a hetven esztendős Domokos Máriát. Az ünnepség alkalmával adták át a Szalay Olga szerkesztésében összeállított Tükröződések. Ünnepi tanulmánykötet Domokos Mária népzenekutató-zenetörténész tiszteletére című kötetet. A L’Harmattan kiadó gondozásában közreadott műben Domokos Mária tisztelői és munkatársai által jegyzett, az ünnepelt széleskörű érdeklődését jól tükröző tanulmányok kapnak helyet, éspedig a zenetörténet, a népzene és a néptánc, az ének- és hangszerkutatás,