Csángó Tükör X, éfv. 30. száma

Hangoló


A küzdelem hátterében




Sokáig azt a téves szemléletet hordoztam magamban, hogy a világ maga a rend, a fegyelem, törvények szerinti működése lenyűgöző, felfoghatatlan, mert egy magasrendű
Törvény irányítja, gondozza…, és közben sokszor azon gondolkodtam, hogy a világrendhez vajon hozzátartozik-e a megszűnés,a változás, az emberi gyengeség vagy egyszerűen az élet gyengesége. Természetesen van Rend, mert nélküle egy „széna kazal látszata nyújtana felemelő és egyben lesújtó érzéseket az emberekben, csak egyvalami nem egyértelmű.

És pedig az, hogy miközben

a nagyrendnek élvezői vagyunk, elfelejtjük

azt, hogy a rend káoszból keletkezik, azaz

a rend keletkezése csak a rendetlenség

létén keresztül lehetséges. Ezzel eljutottunk

arra a következtetésre hogy, ha létezik rend,

akkor léteznie kell rendetlenségnek is. Ez

ugyan olyan egyszerű ellentétpár, mint a jó

és a rossz, vagy a szép és a csúnya stb.

Magának az emberiségnek, vagy mondhatnám

úgy is, hogy az életnek kezdetétől fogva

létezik ennek az ellentéte. Így minden olyan

elmozdulása a földbolygó életének, ami pozitív,

rögtön megjelenik az ellentéte és megpróbálja

elpusztítani azt.

Nem sokat tévedek, ha azt merem állítani,

hogy így van a mi egyszerű hétköznapi életünkben

is. Ha valaki ültet egy fát, akkor biztos

hogy rögtön megjelennek a fa betegségei,

amelyek megszüntetni, elpusztítani akarják a

csemete életét, korokozók, betegségek, rovarok,

amik ártanak neki stb. stb. De, ha egészségesen

táplálkozunk, jól felöltözünk, vigyázunk

magunkra, óvatosak vagyunk mindennel

szemben, akkor is akad valami, ami legyengíti

szervezetünket, arra törekszik, hogy

élősködjön rajtunk, profitálni akar gyengeségünkből

és sorolhatnám tovább. A földön

lakó élet, legyen az egysejtű vagy éppen gerinces

és akár még értelmes is, mindig akadt

mindegyiknek ellensége. Azonban egy dolog

mindig is foglalkoztatott engem: a növényvilág

nem gyűlöli az állatvilágot, az állatvilág

nem gyűlöli a növényvilágot, a növények

egymás között sem pusztító vággyal nyomják

el egymást, hanem mert az életbenmara-

dás ösztöne e szerint működik bennük és

ugyanez van az állatvilágban is. Egyedül

ember-ember között nincs így. Az emberi

gének valahogy úgy lettek megalkotva, hogy

akarva akaratlanul időnként előidézze a káoszt

és a rendet is, alkosson és pusztítson,

éljen és a halált kívánja, építsen és romboljon

is. Az embernek meg kell minden nap

küzdenie az igazságért és az igazságtalanságért

egyaránt, harcolnia kell az általa vélt

igazáért és hazugságáért, tennie kell azért,

hogy pusztító ösztöneit kielégítse és tennie

kell azért, hogy alkotó vágyát kiteljesítse.

Mi, emberek ilyenek vagyunk, vádolunk és

dicsérünk, alkotunk és pusztítunk, ültetünk

és kivágunk, ember ellen küzdünk és küzdünk

az emberért, érdekvezéreltek vagyunk

és érdektelenek, mert valahogyan emberek

vagyunk. Siratjuk a holokauszt árváit, de elfeledkezünk

a bolsevizmus milliós áldozatairól,

elpusztítunk népeket és nemzeteket, de

küzdünk kultúrákért és népcsoportokért,

gyűlölünk vallásokat és kultúrákat, de alkotunk

civilizációkat és trendeket. Ellenségünkké

kiáltjuk ki a velünk nem egyetértőt,

hátba lőjük a minket megmentőket, hazudunk

a minket szeretőknek, imádjuk a pusztítóinkat,

dicsérjük a rombolókat és díjazzuk

a gyilkosokat, nemzetek imádói vagyunk

vagy éppen gyűlölői, nyelveket pusztítunk el

és alkotunk új nyelveket, gyermeket ölünk és

gyermekeket szülünk, sírunk és nevetünk,

kacagunk és zokogunk.

Miközben mindezen értékes és értéktelen

cselekedeteket végrehajtjuk, nem vesszük

észre, hogy élünk, és életünk fontos része

közösségünknek, nemzetünknek, kultúránknak,

szűk hazánknak, családunknak és Istenünknek.

Gyűlöljük a szomszéd zászlaját,

miközben nem szeretjük a saját magunkét

sem, életteret szűkítünk, mert mi magunk

nagyobb életteret akarunk. A küzdelem nem

egyszerű, de nem lehet elfelejteni, hogy a

rend a rendetlenség rovására fog megvalósulni,

és rendet csak akkor fogunk alkotni, ha

megmarad a rendetlenség és küzdelmünk

addig fog tartani, amíg létezik zűrzavar. A

Rend iránti vágyunk természetes, de nem

lehet önző.

Tampu (Compoly) Sztelián

_____________________________________

 


Domokos Mária 71 éves

November 22-e Muzsikás Cicellenak, azaz Szent Cecíliának, a musica sacra védőszentjének az ünnepnapja. A második világháború éveiben, 1942-ben ezen a napon született Domokos Mária népzenekutató, zenefolklorista, Antal Mária és Domokos Pál Péter negyedik gyermekeként. Első zongora- és szolfézstanára édesanyja volt. Ugyancsak zenetudós édesapja az a Domokos Pál Péter, aki Bartók Béla és Kodály Zoltán felhívására majd bíztatására új korszakot nyitott a magyar (nép)zenetudomány történetében azáltal, hogy a moldvai magyar zenei dialektust ismertté és elérhetővé tette a nagyközönség és a zenetudomány számára. E körülmények, ha nem is determináló, bizonyosan serkentő hatással voltak Domokos Mária pályájának az alakulására. A körülmények kapcsán, talán nem mellékes megjegyezni, hogy a háborús bombázások közepette menekülő, ideiglenes otthonokban meghúzódó, édesanya nélkül maradt, sorozatos házkutatások és zaklatások közt élő Domokos család életében a zene mellett a magyarság és a magyar történelem ismerete, művelése és szeretete a hét köznapi életet és a szakmai szemléletet egy aránt meghatározta.

Domokos Mária 1969-ben szerzett egyetemi diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi tanszakán, és ugyanebben a később egyetemi rangot szerző intézményben szerezte meg 1999-ben a PhD fokozatot. Egyetemi éveit követően (1963-64) zongoratanárként dolgozott az aszódi Általános Iskolában. Népzenekutatói pályáját 1968-ban, Kodály Zoltán vezetése alatt kezdte meg a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjában, ahol több mint négy évtizeden át a magyar népzene rendszerezésével és kiadásával, a moldvai magyar népzenei dialektus vizsgálatával, összehasonlító népzenekutatással, a 16-17. századi magyar tánczene, verbunkos zene elemzésével, hungarizmusok a műzenében témakörökkel foglalkozott. Kutatási témáit, tudományos szemléletét és céljait jól tükrözi a Magyarország zenetörténete II. című kiadvány, valamint a hazai és külföldi szakfolyóiratokban, tanulmánykötetekben, magyar, német, angol nyelven közreadott, kü lönböző műfajban írott tudományos publikációi. 1978-1987 között Berlász Melindával közösen szerkesztette a Zenetudományi dolgozatok évkönyvet, 1999-től pedig az Intézet Népzenei Osztályának a vezetője. Több mint húsz éve állandó munkatársa, szerkesztője és irányítója a Magyar Népzene Tára sorozatnak, a IX. (Népdaltípusok 4.) és a XI. kötetet (Népdaltípusok 6.) ő maga rendezte sajtó alá.

A folkloristák előtt ismert Kodály népzenekutatókkal szemben támasztott kívánalma, miszerint a magyar zenetörténésznek mindenekelőtt folkloristának kell lennie. A szakma megítélése szerint Domokos Mária messzemenően eleget tett ennek a követelménynek. Ezt tükrözik A Magyar Népzene Tára IX. Népdaltípusok valamint a Magyar Népzenei Antoló gia VII. köteteként megjelent Moldvai és Bukovina népzenéje című kiadványok, a Magyar-román dallamkapcsolatok Bartók gyűjteményében, a Néprajz és zenetörténet című tanulmányok, hogy csak a néprajzi, (zene)folklorisztikai szempontból alapmunkának számító kiadványokat említsük meg. A népzene területén a dallam-összehasonlítás, Bartók és Járdányi népzenei rendszerezései, a hangfelvétel és a lejegyzés kérdései, Kodály Zoltán munkássága és a Kodály-kutatás kutatástörténete terén hozott új eredményeket. A szakma 2006-ban Szabolcsi-díjjal tűntette ki.

Domokos Mária kutatói munkásságában önálló és jelentős szerepet kapott a bukovinai, a gyimesi és a moldvai népzene és egyházi zene vizsgálata. A zenei tárgyú kutatásokon túl komoly figyelmet fordított e népcsoportok, különösen a moldvai magyarok identitására, kiemelkedő egyéniségeivel kapcsolatos kérdések vizsgálata is. Nevéhez fűződik például a magyar folklorisztika és nyelvészet történetében egészen egyedülálló, Domokos Pál Péter által felfedezett és közreadott Petrás Incze János-forrásgyűjtemény egyetlen tudományos értékelése, Zöld Péter jelentéseinek a keletkezési körülményeket tisztázó vizsgálata, vagy Domokos Pál Péter zenei és néprajzi tárgyú kéziratainak a gondozása és azok közreadásában való tevékeny részvétel. Nevével sűrűn találkozunk hazai és külföldi kiadványokban, ahol a szerzők köszönetet mondanak Domokos Máriának önzetlen (szakmai) támogatásáért. Neve rendszeresen felbukkan a moldvai népzenei anyagot közreadó kiadványokban, ahol a szakmai lektorálást és/vagy a dallamok lejegyzését végezte el, továbbá különféle vetélkedők alkalmával, ahol a szakmai zsűrizésen túl kétségkívül tehetséggondozó szolgálatot is végez. Az ezen a téren kifejtett egyedülálló munkásságáért a Magyar Néprajzi Társaság Domokos Máriát 2009-ben Pro Etnographica Minoritatum díjjal tűntette ki. Több néprajzi, zenetudományi és közművelődési szervezet készséges tagja.

2012. november 22-én a Zenetudományi Intézet Bartók termében munkatársai és kollégái hangverseny keretében köszöntötték a hetven esztendős Domokos Máriát. Az ünnepség alkalmával adták át a Szalay Olga szerkesztésében összeállított Tükröződések. Ünnepi tanulmánykötet Domokos Mária népzenekutató-zenetörténész tiszteletére című kötetet. A L’Harmattan kiadó gondozásában közreadott műben Domokos Mária tisztelői és munkatársai által jegyzett, az ünnepelt széleskörű érdeklődését jól tükröző tanulmányok kapnak helyet, éspedig a zenetörténet, a népzene és a néptánc, az ének- és hangszerkutatás, a néprajz és a folklorisztika területéről. A mintegy negyven, többségben első közlésű tanulmány mellett a kötethez egy harminc órás DVD-ROM is társul, amit a Zenetudományi Intézet technikusi munkatársa, Németh István állított össze Domokos Mária bukovinai és moldvai egyházi, gregorián- és népdalhagyományából.

E sorok írója azon szerencsések közé tartozik, akik Domokos Mária és a Domokos család önzetlen támogatásában, bizalmában részesültek és részesülnek, hosszú évek óta, és aki örök hálával tartozik a minden körülmény között, feltételek nélkül megelőlegezett jóindulatért, erkölcsi és szakmai támogatásért.




Iancu Laura

_______________________________

 

Szabófalva:

Csendítének mennyországbö, kidzsülének ez andzsalok,

Kihallgasszák e szentmiszét,

kimenének e Kálvári hedre,                                   

Uljan szip dzsümülcs e fa leveledzik,

arandzs virvel felvirágozvo,

Krisztusz urunkval megdzsümülsezve,

Elmenének e Krisztusz házáhaz,

Krisztusz háza arangyasz



Krisztus bémenen e Gicimán kertyibe,

Lee üle z’aranyszékibe,

Szent kezeivel felfogvo,

Szent hajáal leeresztve,

Uljan szumurodottand ész megszírva!

 

Eltalále Szent Szip Szűz Mária,

Mét ülsz uljan szomorudottan szent fiam?

Hodne üljek e Szentanyám!

Suf jiduk nagypinteken nagy írászt küldinek,

Ingemet nadzsond akarnak súfalkodni

 

Brátfát keresztbe tedzsik, vaszkironokval felszegezzenek,

Tüzesz osztorokval ingemet osztorozzanak,

Tüzesz kestyükvel ez én testemet szabdalják,

Rút nyálakval töpdösszönök!

Menj el Szent te Anyám z’Ádámnak e fiaihoz,

Mondd le ezt e két három szót,

Ki elmondja régvel e felkelészinél, ösztö lefekiszinél,

Szűzi válik mind e Szent Szűz

 

Jézusz, Jézusz, kilarom, lejik nekem gyamolom,

Gyarló testem nyugodjék, szűem el ne alugyék,

Z’aposztol ez ablakba, buldugszág ez ajtóba,

Kerüjj kereszt házamat, űrözd angyal lelkemet! Ámen

 

Klézse:

Kisétálék kiskertemben virágom látni,

Már leütte z”őszi harmat virágim színit.

 

Ritta sétál küs gerice sárga lábával,

Sárga lába, zöld e szárnya, jaj be gyöngyön járja!

 

Megszólítám küs gericét, há fülemilye!

Megszólítám fülemilyét, az én szerelmem.

 

Gyer’ bé, gyer’ bé, én szerelmem, légy aranyalmám,

Nem mehetek, édes szívem, mert megútáltál

 

S én helyemben te magadnak mást választottál,

Sem nem szebbet, sem nem jobbat, de még ulyant sem.

 

Ugyan megnezd, genge rózsám, kit választottál,

Tiszta víznek színje alól mérget ne igyál

 

Met e virág e víz szélén szépet virágzik,

De virágja vízbe béhull, méreggé válik

 

 

Bogdánfalva:

Idő, idő, tavaszidő, szerencsétlen új esztendő

 

Erdő, erdő, kerek mező, s abban van egy gyásztemető,

S abba kit bétemetetnek, katonákat nem visznek

 

Császárkörte nem vadalma, árvából lett jó katona,

Császárkörte nem vadalma, árvából lett jó katona

 

Hétszer árvább apa nélkül, hétezerszer anya nélkül,

Hétezerszer anya nélkül, hétszer árvább apa nélkül

 

Párom, párom, édesz párom, ha visszajő, visszavárom,

Ha visszajő, visszavárom, s úgy isz lesz az én párom.

 

Bogdánfalva

 

Mikor lián vótam, mikor lián vótam

Szabad madár vótam, szabad madár vótam

 

Ha régvel elmentem, ha régvel elmentem

Eszte visszajöttem, eszte visszajöttem

 

Csak anyám azt mondta, csak anyám azt mondta,

Feküdjél le lyányom, feküdjél le lyányom

 

Te lyánti ágyadba, te lyánti ágyadba,

Tedd le je fejedet, te lyánti párnádra!

 

De hogy eladódtam, de hogy eladódtam,

Fogott madár vótam, fogott madár vótam

 

Ha régvel elmentem, ha régvel elmentem,

Mindjá visszajöttem, mindjá visszajöttem

 

Sz ugyisz azt kérdezték, sz ugyisz azt kérdezték,

Hova jártál lyányom, hova jártál lyányom?

 

Én isz azt feleltem, én isz azt feleltem,

Porondosz víz martján, porondosz víz martján

 

Felnőtt egy szép zöld ág, felnőtt egy szép zöld ág,

Harminchárom ágán harminchárom madár

 

Ki kékbe, ki ződbe, ki kékbe, ki ződbe,

Ki földig vöröszbe, ki földig vöröszbe

 

Csak az én édesim, csak az én édesim

Talpig fetekébe, talpig fetekébe

________________________________________

Blasius Koicevic konventuális ferences szerzetesnek, a moldvai apostoli vikárius helyettesének jelentése egyházlátogató körútjáról. (1661. július 29.).1

Vlas vagy Blasius Koicevic bolgár obszerváns ferences szerzetes 1622-ben vagy 1625-ben született Ciprovácban, és Lengyelországban tanult tovább. Marian Kurski (OFM obs.) bákói püspök (1651. május 8.- 1660) tette meg segédpüspökké 1658-ban, Moldvába valószínűleg ezt megelőzően, 1657-ben érkezett. Vito Pilutio moldvai missziós prefektus is azt írta az 1663 decemberében írt jelentésében, hogy 6 éve van Moldvában, de Gabriel Tomasi is megerősíti ezt az információt az 1663. április 29-én Mari Alberrizzinek, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának Jászvásárról írt jelentésében. 2 Amikor 1660-ban a szintén obszerváns ferences Gabriel Tomassi Moldva apostoli vikáriusa lett, Koicevic a vikárius helyettesi posztját töltötte be.3 Ebben a minőségében végezte el egyházlátogató körútját 1661. június 7-én. Azért ment Koicevic az egyházlátogató körútra, mert a vikáriusnak találkoznia kellett Kurski püspök visszavonulása után (Marian kurski bákói püspök 1660-ban elnyerte a poznani püspökséget) az újonnan kinevezett Rudzinski püspökkel (1662. aug. 12 – 1676).

Nem tudjuk pontosan, hogy kinek címezte a jelentést, azt viszont igen, hogy Gabriel Tomasi4 vikárius küldte be, aki csatolta Koicevic 1661. június 30-án írt levelét, amelyben jelenti, hogy a látogatást befejezte, sokat szenvedett az éhségtől, a pestistől és nyugtalanítja, hogy az új püspök is lengyel lesz, ugyanis olyan kéne, aki tud románul és együtt nélkülöz a néppel. Mindenhol a templomokat írja le először, majd kiemeli a katolikus lakosság létszámának csökkenését, amit részben a pestisnek tulajdonít. Bandinus alakját felnagyítja, érdemeit időnként eltúlozza. Koicevic a bákói püspökségen lakott már 1658 előtt, ugyanott, ahol Bandinus is élt 1644-1650 között, ezért indokolatlan, amikor összehívja az öregeket, hogy esküdjenek meg, hogy csak az igazat mondják, ugyanis ő ismerte a helyzetet. Az ő törekvése annak bebizonyítása lehetett, hogy a Mária Mennybemenetelének tiszteletére épült bákói templom az obszerváns ferenceseké volt. Először az Ágostonrendiek birtokolták, majd lepusztult és feldúlták. Margit fejedelemasszony építtette újjá, amit később az obszerváns ferencesek kaptak meg, majd a tatárok elől elmenekülve 1619-től ismét az övék lett. Koicevic azon látogatóknak a magatartását követte, akik nem ismerték a moldvai helységeket és templomokat, és akik ünnepélyes eskütételekkel akarták bebizonyítani, hogy a bákói püspökség valójában az obszerváns ferencesek kolostora volt. További célja lehetett még, hogy bebizonyítsa a moldvai egyházaknak a lengyel bitorló püspökök általi kizsákmányolását. Annak ellenére, hogy püspöki vikárius volt, lesújtó véleménnyel van a lengyel püspökökröl.5

Nem tudjuk, hogy szerepe volt-e Koicevicnek abban a koalícióban, amelyet a ferencesek és a jezsuiták hoztak létre talán 1659-ben egy püspök választására a lengyel püspökök ellenében. A tény az, hogy hamarosan megkezdődnek az ellenségeskedések a két obszerváns ferences és a bákói püspök között, aminek okát mélyebben nem ismerjük. Miután Vito Piluzzi megkapta a moldvai missziók prefektusa címét, Gabriel Tomasi apostoli vizitátornak nevezi magát, ezzel Koicevic tiszte is megszűnt. Nem ismerjük pontosan, mennyi időt maradt még Moldvában. 1675 körül Bulgária és Havasalföld kusztosza lett, majd a szófiai püspökség általános vikáriusa. Ugyanebben az évben szófiai érsekké nevezték ki, de 1676-1677-ben elhunyt. Tomasival ellentétben békés természetű volt és a jászvásári plébániával kapcsolatban is őszintén válaszolt a Kongregáció által feltett kérdésre, tudniillik kié volt a templom eredetileg. Már akkor is azt mondta, hogy a katolikusoké volt, csak hibás előzményekből indult ki.

A jelentésben több információ is különös jelentőséggel bír. Pestist csak Nemcen és Vászlón említ, holott arról beszél a július 30-án írt levelében, hogy hihetetlen éhség és nem tapasztalt pestis van, amiből arra lehet következtetni, hogy sok helyen volt pestis.6 Sok helyen említi azt is, hogy sok katolikus ortodoxszá lett, amit a püspökhiánynak tulajdonított.




Jelentés a moldvai katolikus egyház helyzetéről

Látogatásának első állomása Kutnár volt, ahová június 8-án érkezett meg, nagyböjt első vasárnapján, és a hívek szívélyes fogadtatásban részesítették. Három ortodox templom között van egy katolikus is, amelyhez három kápolna is tartozik. A következő napon misézett, a pap (Berkuce) moldvai nyelven (románul) prédikált.7 A nagy oltárt Mária Mennybemenetelének szentelték, szép oltárterítő van rajta. A templom közepén van egy keresztelő medence is, amelyhez minden tartozék megvan. Bérmálás csak ezelőtt 3 évvel volt, mert nem volt püspök. A temetőkertben két ház van, az egyikben az igencsak jó hírben álló világi pap tartózkodik, a másikban a jezsuiták, akik a körülötte fekvő falvakat keresik fel. A katolikus szászok igazgatják a plébániához tartózó tíz szőlőst, és annak javaiból az egyházat és a plébánost fizetik, illetve a városban található kápolnákat is gondozzák a hozzá tartozó te metőkkel együtt. A katolikusok száma 199-et tesz ki gyermekek nélkül.

Koicevic észak felé folytatta útját és a kutnári plébános gondozása alatt levő Herló után - ahol régen templom is volt és most csupán 20 katolikust talált8 - Molvabányát, a Vito Pilutio gondozása alatt álló gyülekezetet kereste fel. Az ortodox többségű helységben a katolikusoknak két templomuk volt, az egyikben viszont csak időnként tartottak misét. A kőből épült templom és a fából készült plébánia meglehetősen jó állapotban volt, a szükséges kellékek sem hiányoztak a misézéshez. A 189 felnőttet számláló katolikus közösség több mint 9 éve nem látott katolikus püspököt, így nem lehet csodálkozni azon, hogy a szent olaj is megromlott benne.9

Szucsáva és Szertvásár a legészakabbra találhatók a katolikus helységek közül. Mindkét helységet Vito Pilutio moldvabányai plébános gondozza - Bandinus püspök 1647 – ben végzett látogatása óta nem láttak püspököt és a bérmálás szentségét sem szolgáltatta ki senki. A pusztítások jelei még láthatók, hiszen Szucsáván a kozákok által feldúlt templomoltárt még nem tudták helyreállítani.10 Szucsáva 46 felnőttet számláló katolikusával szemben Szeretvásáron a katolikus templomnak már csak a nyoma maradt meg, ahol a hívek elmondása szerint Szűz Mária képe állt.

Az északi csángók települései közül Nemcen még 109 felnőtt katolikust talált és egy Valentinus nevezetű házában szállt meg, akit Bandinus is említ.11 A nemciek ugyanúgy nem láttak püspököt 1647 óta és havonta egyszer látogat el hozzájuk a moldvabányai pap. Éliás nevezetű bosnyák ferences azért kényszerült elmenni tőlük, mert nagy volt a nincstelenség és nem tudták eltartani. A helyezet még siralmasabb volt Karácsonykőn, ahol ismételten ugyanazzal a passzussal találkozunk, amelyet már annyiszor láthattunk Bandinusnál és még egy jó pár jelentésírónál: a katolikusok emléke örökre elveszett, akárcsak nagy és szép temploma.12

A katolikus püspökség székhelyére, Bákóba június 24-én érkezett, ahol az idősebbek kézfogással és szívélyesen fogadták.13 Szent János ünnepe lévén (június 24.), a templomba hívta őket. A város két katolikus temploma közül az egyik teljesen elpusztult, csak a cinterem van még meg. A 326 magyar katolikust számláló közösség Bandinus óta nem részesült a bérmálás szentségében. Bandinusról meglehetősen elfogultan beszél és alakja köré is legendás elemeket fűz. Ide tartozik Páskán, Bogdánfalva (Valea Seaca) és Terebes. Terebest a ferencesek igazgatják, mindenben nekik engedelmeskedik, Hidegkút és Forrófalva kápolnával rendelkezik. Ezekben a falvakban összesen 421 lélek van, de templomi felszerelésük és papjuk nincs, mert a lengyel püspökök mindent elvittek. Ezek a katolikusok mind magyarok, a magyar nyelvet használják, megvannak a tanítóik vagy a harangozóik, akik a körmeneteken és a templomokban magyarul prédikálnak, felolvassák az evangéliumot és tanítják a gyerekeket.14

A zsindelytetős kőtemplommal rendelkező Tatroson 121 felnőtt katolikust talált, akik magyarok. A mise elvégzéséhez szükséges eszközeik jó állapotban vannak, de papjuk nincs, noha el tudnák tartani. Másfél éven keresztül szolgált itt egy Bernardino Valentini nevű misszionárius pap. Koicevic mintegy tíz gyermeket keresztelt meg, gyóntatott és bérmált. A közeli Mánfalva, Völcsök és Gorzafalva is ide tartoznak, és 175 magyar nyelven beszélő katolikus hívő él bennük. A közelben fekszik a Bandinus által is említett Szent Kozma és Damján tiszteletére épített kápolna, ahol Pünkösdkor nagy tömeg gyűlik össze. Sztánfalván is csupán 98 felnőtt katolikust talált, akik nem is tudják, hogy a püspöknek mi a funkciója. Van egy szalmával fedett fatemplomuk, de papjuk nincs. Koicevic megemlíti, hogy volt egy házas papjuk is, akit Bandinus kergetett el, de ez Bandinusnál nem szerepel.15 A Mánfalvától északra fekvő Szaloncon és Lukácsfalván nincs templom, az utóbbiban csupán 19 katolikus volt, az előbbiből az emberek elmenekültek és a templomnak is csak a nyomait találta meg.

A Szeret bal partján haladva Barlád, Vászló, Huszváros és Galac katolikus közösségeit kereste fel. Barládon 74 katolikust és két templomot talált. A katolikusok magyarok, de nem mind tudnak magyarul. A huszvárosi plébánoshoz tartoznak és Bandinuson kívül más püspökről nem is tudnak. Vászlón 14 katolikust került el a pestis, akik valaha sokan voltak és a templomnak is csak a helyét találta meg.16 Huszvároson nem akadt tennivalója, mert az előző napokban egy jezsuita páter járt ott, aki elvégezte az egyházi teendőket. A szalmafedeles templommal rendelkező közösségnek módjában volna egy papot is eltartani. A galaci katolikus templom kőből épült és szalmával fedték, de az előző évben a tatárok felégették. Egy Éliás nevezetű bosnyák obszerváns ferences volt a pap és 126 felnőtt katolikust számolt össze.

A fővárosban, Jászvásáron sok templom és kolostor van, de a katolikusokénak csak a helye van meg, mert a tatárok és a kozákok felégették. A templom felszerelése nem gazdag, két szőlős is hozzá tartozik. A 226 felnőtt katolikus számára a jezsuiták szolgáltatják ki a szentségeket. A tatárok sokszor támadják ezt a várost, ahol a vajda is lakik.17

Az északi csángók közösségei közül továbbá Szabófalván és Románvásáron járt. Szabófalván a templom romos állapotban van, de senki sincs, aki segítene. A katolikusok nagyon szegények, a vajda nem törő dik velük, a püspökök pedig nem látogatják őket. A templomi felszerelés megvan, noha nem jó állapotú. A templomnak nincsenek javai, így a magyar származású pap, Rabcsonyi Mihály, aki jó hírnévnek örvend, alig tud megélni.18 A szent olajat évek óta nem cserélték ki. Öt falu tartozik ide 287 katolikus lélekkel és mindenhol egy kápolna is található: Szteckófalva, Lökösfalva, Domafalva, Dzidafalva és Tamásfalva.

Románvásáron ellenben csak 20 katolikussal találkozott és az egyik templomnak csak a nyomai látszottak, a másiknak még három harangja is volt. A templom és a plébánia kiadásait a hozzá tartozó három szőlősből fedezik.

Az itt felsorolt és fel nem sorolt egyházak jobb állapotban lennének, ha volna püspökük. Kevés a pap, Bandinus halála óta jóformán nincs is püspök, sokan nem is tudják mire való ő. A lengyel püspökök azért nem maradnak itt, mert nincs az a pompa, ami Lengyelországban található. Szégyen a katolikusoknak, hogy nincsenek papjaik, amikor az ortodoxoknak 4 püspökük és egy metropolitájuk, az örményeknek szintén van püspökük és a zsidóknak is megvannak a rabbijaik. A vajda mindig ortodox, de nemcsak az ő részéről, hanem az ortodoxok és szerzetesek részéről is sok zaklatás éri a katolikusokat. Az itt tartózkodó püspökök 20 juhot és 30 császári tallért stb. kapnak a vajdától. A bákói püspöki székhelyet Bandinus állította helyre a bolgár testvérekkel, a harang számára tornyot épített. A lengyel püspökök mindent felélnek és elvisznek, amikor kíséretükkel erre járnak. Ezekkel, a 17. századi katolikus egyházban már többször megfogalmazott érvekkel indokolja Koiceviv a 17. századi katolikusok helyzetét. Koicevics az általa meglátogatott 32 közösségben majdnem 2400 katolikust talált gyermekek nélkül.19 A katolikus lakosság csökkenése valószínű a háborús viszonyokkal magyarázható, amit Marianus Kurski bákói püspök is megerősít, aki azt mondja 1659-ben, hogy Kutnáron és Bákón kívül máshová nem tudott ellátogatni, mert egyrészt pestisjárvány dúlt, másrészt a tatárok betörései miatt a lakosság jelentős része az erdőkbe menekült.20 Koicevic többször hangsúlyozza, hogy a moldvai katolikusok zöme magyar (a bákói katolikusok 326 lelke és a körülötte levő falvak 421 katolikusa kivétel nélkül).21 Koicevic a 17. századi moldvai katolikus lakosság azon időszakáról tudósít, amikor kezdtek kihalni feje fölül a katolikus papok, ami a század végére oda vezetett, hogy a belső ellentétektől az ortodoxok szorításába, illetve a tatár pusztítások kereszttűzébe került katolikusok egyházi élete mély válságba került.




Szakirodalom feloldása




1. Calatori straini despre Tarile Romane. Red. Maria Holban. I-VII. 1968 – 1980, Bucuresti. Editura Stiintifica.




2. Moldvai csángó-magyar okmánytár 1467 – 1706. Szerk.: Benda Kálmán. 2003, Budapest, Teleki László Alapítvány




3. Galla Ferenc: Ferences Misszionáriusok Magyarországon: A királyságban és Erdélyben a 17 – 18. században. 2005, Budapest-Róma.




4.Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. 1987, Budapest, Magvető Kiadó.













1 A Holban-féle forráskiadványban június 7-e szerepel dátumként, a Benda-félében meg július 29-e.



2 Holban, 1980, 134. – Vlas Koicevic (1622? sau 1625? – 1677).; Benda, 2003. 543.



3 Benda, 2003. 788.



4 Galla, 2005. 242. A bolgár származású obszerváns ferences Thomassi a lippa-karánsebesi misszió feje volt és többet foglalkozott diplomáciai ügyekkel, mint misszionáriusi tennivalóival. Távlati célja egy püspöki cím megszerzése lehetett.



5 Holban, 1980. 135. – Vlas Koicevic (1622? sau 1625? – 1677).



6 Holban, 1980. 142 – 143. – Scrisoare din Bacau. 1161. iulie 30, Bacau.



7 „Ibi ergo sequenti die misasam celebravi. Contionem in lingua valachica R. Dominus parochus habuit.” – Benda, 2003. 532. E forráskiadvány lábjegyzetében az áll, hogy a kutnári plébános nevét nem tudjuk, míg a Holban - féle kiadás megjegyzi, hogy a plébános az a Joannes Baptista Berkucze, akit Rudzinski bákói püspök nevezett ki kutnári plébánossá. A Benda - féle forráskiadvány életrajzi összefoglalójában viszont olvashatjuk, hogy Rudzinski csak 1663. április 27-én nevezte ki kutnári plébánossá.



8 „Hi apparet fuisse ecclesiam catholicam. Hic pauci et pauperes in toto sunt tantum 20 animae. Hi subjacent parocho Cothnariensi.” Benda, 2003. 533. – Blasius Koicevic konventuális ferences szerzetesnek, a moldvai apostoli vikárius helyettesének jelentése egyházlátogató körútjáról. (1661. június 29. , Románvásár).



9 „Isti catholici jam a 9 annis episcopum non viderunt, ideo non est mirum illos olea sacra pudrida habere.” Ugyanott, 533.



10 „Altaria autem in intus omnia devastata a Kpzacis, quae usque modo irrenovata manent.” Ugyanott, 534.



11 Valószínűleg azonos a Bandinusnál is említett Valentinus senex-el. Benda, 2003. 4478. - Marcus Bandinus marcianopolisi érseknek, Moldva apostoli adminisztrátorának jelentése a Hitterjesztés Szent Kongregációjához egyházlátogató körútjáról. 1648. március 2., Bákó.






12 „Nostra [ecclesia] autem lapidea magna fuit, et út antiqui ex schismaticis narrant, pulchram fuisse, sed modo tantum locus manet. Multi etiam catholici Ungari fuerunt, at nunc ne vestigia illorum videntur memoriaque illorum in aeternum periit.” Ugyanott, 535.



13 Koicevic téves adatokat hoz a bákói püspökségre vonatkozóan, tele van hibákkal. A lengyelek ekkor a törököktől és a tatároktól szenvedtek, nem tudtak volna foglalkozni ezzel a részkérdéssel. Egyébként is az első lengyel püspök korábbról való (1611 Lubienecki), a lengyelek ekkortól gondolták magukénak ezt a tisztet. A Bandinusra vonatkozó adatok is hibásak, ugyanis megérkezésekor a kolostor nem volt a görögök kezén. A kolostor püspökségként való használata is nem az ő nevéhez, hanem Bernardino Quirini püspökhöz köthető. Holban, 1980. 139. – Vlas Koicevic: Vizitatia apostolica in Moldova din anul 1661.



14 „Isti omnes Ungari catholici sunt 421 animae, sed nec ornamenta sacerdotalia, nec parochum modernis temporibus habent, quia episcopi, qui ex Polonia advenerant, amnia secum abstulerunt. Sic enin senes, tactis pectoribus, affirmant. Hi omnes Hungari catholici, quotquot sunt in ista provincia, utuntur lingua ungarica, habentque suor magistros, vel pulsatores campanarum, qui illis in publicis processionibus a cin ecclesiis cantiones hungaricas et evangelium persolvunt, puerosque instruunt.” Benda, 2003. 537. - Blasius Koicevic konventuális ferences szerzetesnek, a moldvai apostoli vikárius helyettesének jelentése egyházlátogató körútjáról. (1661. június 29. , Románvásár).; Tóth, 1988. 144.






15 Benda, 2003. 361. - Marcus Bandinus marcianopolisi érseknek, Moldva apostoli adminisztrátorának jelentése a Hitterjesztés Szent Kongregációjához egyházlátogató körútjáról. 1648. március 2., Bákó. ; Ugyanott, 538. -

Blasius Koicevic konventuális ferences szerzetesnek, a moldvai apostoli vikárius helyettesének jelentése egyházlátogató körútjáról. (1661. június 29. , Románvásár).



16 „[…] si aici nu se mai vede decit locul bisericii catolice. Au fost aici odinioara unguri, dar acum nu au mai ramas decait 14 suflete [ceilalti nimisiti de ciuma].” Holban, 1980. 140. – Vlas Koicevic: Vizitatia apostolica in Moldova din anul 1661.



17 Stefanita Lupu (másodszor 1661. február - szeptember.) a vajda ebben az időben.



18 „ Parochum qui penes illan manet, vix sibi sustentationem acquirit. […] Haec ecclesia nulla bona temporalia habet. Paroch[um] sacerdotem saecularem Ungarum, bonae famae virum hic inveni […]” Benda, 2003. 540. - Blasius Koicevic konventuális ferences szerzetesnek, a moldvai apostoli vikárius helyettesének jelentése egyházlátogató körútjáról. (1661. június 29. , Románvásár).






19 Domokos, 1987. 83.



20 „Parochias solum duas visitavi, nimirum Kutnariemsem et Bacoviensem. Alias parochias nullatenus visitare potui, partim propter pestem, quae maxime tunc grassabatur, partim propter absentiam catholicorum, quia receperant se in silvas, fugiendo Tartarorum et aliorum militum copias, quae contra Rakotium, principem Transilvaniae, per Valachiam a Turcarum imperatore directi erant.” Benda, 2003. 518. – Marianus Kurski bákói püspök jelentése a Hitterjesztés Szent Kongregációjának.



21 Galla, 2005. 243.

___________________________-

Moldvai csángó-magyarok a jelenkori román politika hatókörében




A 2006. évi tanulmányban legfőbb célom az volt, hogy halvány képet kapjak arról, hogy a román sajtó és szakirodalom, illetve a média miképp vélekedik a csángó-magyarokról, hová sorolják őket, mely nemzet részének tekintik őket és mindezt milyen bizonyítékokkal, forrásokkal támasztják alá. Jelen tanulmányom a teljesség igénye nélkül hasonló kérdéseket firtat annyi különbséggel, hogy ezúttal a román politikusok, a parlamentben dolgozó honatyák véleményére vagyok elsősorban kíváncsi, majd megnézem, hogy az ő véleményüknek, meggyőződésüknek mi az alapja és milyen hatással vannak a közvéleményre. Ez utóbbi nem elhanyagolható jelenség, hiszen látni lehet, hogy olyan fontos kérdésekben, mint az identitás, nemzettudat a politikusok zöme felelőtlenül nyilatkozik. A tájékozatlan – vagy szándékosan félrevezetett – köznép pedig nagyon fanatizálható, uszítható olyannyira, hogy a honatyák mintha szándékosan és nem véletlenszerűen uszítanak, kihasználják az amúgy is mindig feszült román – magyar viszonyt és ellenségképet állítanak fel, a román nemzet állandó megtámadásáról beszélnek, veszélyről írnak, amely az erdélyi illetve magyarországi magyarok felől jön.

Mihály Dorin Drecin1 2000 október 17-én mondott beszédet a román parlamentben a csángók ügyében2. Elhangzanak ismert tézisek is, de egy-két új gondolattal is találkozunk. Először is felvázolja, hogy az utolsó 50-55 évben a csángó problémát külső és belső politikai erők mozgatták, amelyek Románia destabilizálásában voltak érdekeltek. Három – szerinte jól behatárolható – támadásról van szó. Az első 1947-1954 között volt, amikor Románia sorsa a kisebbségek kezébe került, különösen a magyarok és az elmagyarosított zsidók kezébe, akik Moszkva segítségével erőszakosan bevezetik a magyar nyelvet Bákó és Román környéki falvakban. A székelyföldről jött tanítókat azonban a lakosok elűzték. A második támadás a 80-as években a gazdasági nehézségek elmélyülésekor következett be, amikor is az elégedetlen csángókat felbujtották újból azzal, hogy etnikai diszkriminációval magyarázhatók a gazdasági nehézségek a térségben. De a felhívási próbálkozás meghiúsult Dumitru Martinas könyvének 1985-ös megjelenésével, amely bebizonyítja a csángók román eredetét, így a magyar eredet tézise teljesen elutasíttatik.

A harmadik próbálkozást az utóbbi évtizedre (az 1990-es évekre) datálja a honatya, amikor is a csángók az RMDSZ figyelmének a középpontjába kerülnek. A visszamagyarosítás érdekében az RMDSZ követeli a magyar nyelv bevezetését anyanyelvként az iskolákban, de egy sor eszközt is bevet a cél érdekében, mint például a médiát (sajtó, rádió, TV), saját aktivistáit, akiket kiküld a térségbe, illetve anyagi segítséget nyújt a szegényebb sorsban élőknek, hogy a párt elképzeléseit támogassák. Cristina Chiru szociológus tanulmányára3 hívja fel a figyelmet Mihai Dorin Drecin, amelyben a szerző bebizonyítja, hogy a paraszti gazdaságok összetétele, szokásaik, népviseletük és fizikai sajátosságaik specifikusan román eredetűek. Pontosabban a csángók elmagyarosított románok, akik Erdélyből vándoroltak át Moldvába a XVII-XVIII. században társadalmi, gazdasági, vallási és demográfiai okokból (ez egy az egyben Dumitru Martinas szemlélete – a szerző).

Így szerinte az RMDSZ és Budapest megnövekedett érdeklődésének a csángók iránt nincs semmi köze a történettudományhoz. Azonban az érdeklődésnek – szerinte – politikai oka van. Mégpedig az, hogy akadályozza Románia csatlakozását a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, illetve bemocskolja a románokat nyugat Európában. Ezen túlmenően felvet egy igen szokatlan és ismeretlen okot is, amiért Magyarországot annyira érdekli a csángók sorsa. Meg nem nevezett kolozsvári és nagyváradi egyetemi kollégák tanulmányaira és cikkeire hivatkozva földrajzi és demográfiai összefüggéseket is lát a háttérben. Nevezetesen a következőket: Magyarországon a születések száma drasztikusan csökkent az utóbbi évtizedekben, párhu zamosan ezzel elindult egy nagy migrációs folyamat Nyugat-Európa, Észak-Amerika és Ausztrália felé, amelynek következtében fennáll az a veszély, hogy 2050-re Magyarország lakossága 10 millióról 8 millióra csökken. Hasonló jelenség tapasztalható az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági és felvidéki magyaroknál is, azzal a különbséggel, hogy az ő esetükben több lépcsőben zajlik az elvándorlás, az első fokot Magyarország jelentve, ahonnan a többség soha nem tér vissza szülőhazájába. Ilyen körülmények között ahhoz, hogy megmaradjon Erdélyben a magyar kisebbség „szegény rokonokat” keresnek, akiknél a születésszám még magas. Így jönnek számításba a csángók, akik a családjaik méreténél fogva rövidtávon megoldják a fogyatkozó erdélyi magyarok problémáját, ahonnan Magyarország szivacsként szívja fel az elvándorló magyar etnikumot.

Mihai Dorin Drecin objektívnek látszó érvei szinte logikusnak tűnnének, csakhogy ezek nem adnak magyarázatot a csángók eredetére, hovatartozására. De a politikai támadása is abszolút alaptalan érveken nyugszik, hiszen köztudott, hogy Magyarország soha nem vetett gáncsot Romániának a NATO-hoz való csatlakozásakor sem, de – sajnos – az Európai Unióba való belépést is feltétel nélkül támogatta, holott megtehette volna, hogy az ott élő magyar kisebbség jogai védelmében feltételeket szabjon támogatása fejében. Tehát a támadás itt akár klas szikus értelemben vett vádaskodásnak is megállja a helyét. Annál is inkább, mert vitathatatlan ama tény, hogy Magyarország mindig is jószomszédi viszonyra törekedett a környező államokkal, sokszor olyannyira, hogy a konfliktus elkerülése végett nem lépett fel kellő határozottsággal határain túl élő nemzettársai érdekében. Általában nem túlzás elmondani, hogy inkább engedett, ha kellett szemet hunyt a magyarságot ért diszkriminációk és atrocitások előtt, amiért a határon túli magyarok el is marasztalták a budapesti vezetést. Itt elég, ha csak a múlt rendszerben elszenvedett nyelvi elnyomásra gondolunk, vagy ha úgy tetszik a legutóbbi esetekből Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának a magyar parlament feltétel nélküli támogatását emeljük ki, holott tudjuk, hogy az erdélyi magyarok régi álmát, az államilag támogatott magyar egyetemet és a székely autonómiát feltételként szabhatta volna a magyar parlament támogatása fejében.

Ami pedig a demográfiai helyzetből eredő félelmeket illeti, valóban immár három évtizede ez a mutató lejtmenetben van, de köztudott, hogy Magyarországon a határon túli magyarok csábításának elmélete pont fordítva igaz: a magyar kormány nemzetpolitikája arra törekszik, hogy megpróbálja az otthonmaradásra, a szülőföldön való boldogulásra bírni a határon túli magyarokat. Erre jó példa az, hogy sokkal nehe zebb a letelepedés és honosítás egy szomszédos országbelinek, mint mondjuk egy távol-keletről érkezettnek. Ha elméletileg ez nem is lenne így igaz, a gyakorlat ezt mutatja. Tehát a szomszéd államokból való magyar népesség elszívás, mint olyan nem létezik a magyar politikában.

1 Román Nemzeti Egységpárt (Partidul Unitatii Nationale Romane – PUNR) képviselője.



2DEZBATERI PARLAMENTARE :Şedinţa Camerei Deputaţilor din 17 octombrie 2000, http://www.cdep.ro/pls/steno/steno.stenograma?ids=4978&idm=1,03&idl=1 (2007. 11. 11.)






3 Chiru, Cristina: O identitate controversata. Comunitatile de ceangai de pe valea siretului. In: Memorie sociala si identitate nationala, Bucuresti, Ed. I.N.I., 1998.


______________________________

 

Cs. Varga István

Búcsú Jáki Sándor Teodóz OSB Atyától

 Hálaadó szívvel emlékezem Jáki Sándor Teodóz bencés atyára. A Deo gratias jegyében a régi egyházi temetési szertartást idézem: „Venite, exultemus Domino, jubilemus Deo, salutari nostro – Gyertek, örvendezzünk az Úrnak, örvendjünk megváltó Istenünknek!

Határainkon innen és túl, Mária-kegyhelyeken, a kacsikai búcsúban a csángómagyarok élén, az egri fertálymesterek csíksomlyói zarándoklatának lelki vezetőjeként, a soproni bencés öregdiákok honismereti zarándoklatain, a búcsújáróhellyé vált Futásfalván, példát mutatott, hogy fizikai jelenlétünkkel is erősíteni kell hitünket és a magyarság összetartozását.

Az igazságban megmutatkozó szeretetben hitt: caritas in veritate. Apostoli buzgósága sokunkat bátorított, hogy merjük megvallani keresztény és nemzeti érzéseinket. Az Ora et labora jegyében létmódját is meghatározó tanári, kórusvezetői, népének-kutató hivatásához méltó missziót talált. Szolgálata küldetéssé, szerzetesi identitásának részévé vált.

Nagy áldás érte a csángókat, amikor Jáki Sándor Teodóz apostoluk lett. 1978-tól járt ki a moldvai csángó falvakba. Gyűjtötte ősi, népi vallásos énekeiket, imádságaikat, föl karolta a magyar nyelvű szentmiséért folytatott küzdelmüket. Nélküle szegényebb lett volna a remény, hogy szívünkbe fogadhassuk legmostohább sorsú nemzettársainkat. Reményt vitt a csángók földjére, hitet és reményt hozott a Kárpát-kanyaron túlról – Magyarországra. Jókedvéből sugárzott a szeretet. Érezni lehetett: minden jó ügyében vele van a Jó Isten. Eszményképnek tartotta, szívesen idézte Márton Árontól a keresztény misztérium lényegét: az Úr Jézus imádkozott azokért, akik őt megfeszítették, és ’megfeszíti’ azokat, akik Őt szeretik. Mélységesen tisztelte a tragikus sorsú papelődöket, a mártírhalált halt csángókutató krónikást: Petrás Incze Jánost. A megszenvedett jövő reményének tudta a pusztinai Szőcs Magdolna és a trunki dr. Benedek Márton, orvosból lett csángómagyar pap vértanú sorsát.

A búcsújáróhelyekre hegyen-völgyön át vezette a csángó keresztaljákat a bukovinai Kacsikába, az erdélyi Futásfalvára, a zarándokokat Csíksomlyóra… Nagyboldogasszonykor minden évben, Nyisztor Ilonkával együtt vezette a magyar nyelvű szentmiséért imádkozó és énekelő pusztinai „Szent István Gyermekei Egyesület” keresztalját Kacsikába, a Moldvában engedélyezett, egyetlen magyar nyelvű búcsúi szentmisére.

A Jó Isten áldása, a Szűzanya szeretete kísérte missziós útjain. Virrasztó, őrző lélek volt a strázsán. Szinte tudni sem lehe tett, hogy mikor pihen, mikor alszik. Nemcsak idehaza, de az Őrvidéken, Felvidéken (Zoboralján, Mátyusföldön), Délvidéken, Erdélyben és Moldvában küldetése volt a hit és a magyarságtudat erősítése. Áldás tudott lenni az egész magyarság számára. Vigasztalást, örömet vitt mindenhova: Ő maga volt az ajándék.

A kunszigeti Krisztus-keresés népszokásának előénekese, szervezőszemélyisége volt. A felvidéki ostyahordás népszokásáról tanulmányt írt. Ezt a sokaknak örömet szerző lengyel, magyar és szlovák népszokást szívből népszerűsítette. Mindenütt népénekeket, népdalokat, Moldvában és Erdélyben inkább betlehemeseket, a Felvidéken passiókat gyűjtött. A Csángókról, igaz tudósítások című könyve hiteles kordokumentum. Leletértékű a Bálint Sándor által asszonynépünk igen értékes népi imádságának nevezett Aranymiatyánk, amelynek nagy áhítattal énekelt, moldvai csángó változatát Teodóz atya Luizikalagorban gyűjtötte, de Klézsén is hallotta, és az összmagyarság számára megmentette. (CD-je is megjelent: Jáki Sándor Teodóz énekel és tanít. Magyar Kultúra Kiadó, Győr, 2004.)

Nagy Gáspár a „szürke fejű öreg bácsót” köszöntő versében a jel-embert  példaként mutatja fel. Vörösmarty és Arany nyomán a csángók apostolának ajándékozza a „rendületlen szívű vándor” titulus. Küldetést összegez, emberfelmutatást végez: „Domonkos Pál Péter nyomán / rendületlen szívű vándor / ruganyos léptű és bátor / papi ember a javából / családjából épp harmadik / aki Szent Benedek fia / Róla zeng most e krónika / ősi magyar tagolóban / egyszer nyárban másszor hóban / nagy lélekkel reményt szállít…”

A három Jáki-testvér közül a 94 esztendős Zénó atya: a jó ember, a helytálló bencés. Szaniszló atya: világhírű, Templeton-díjas a tudós. Azt vallotta, hogy az igazság ügye nem népszerűség függvénye. Találóan jellemzi őt kedves bibliai igehelye: „Mindhalálig küzdj az igazságért, és akkor az Úr, a te Istened harcolni fog érted.” (Sirák 4:33) Teodóz atya a művész, akit hatalmas, lélekvidámító derűvel áldott meg a Jó Isten. Egy lelki értékekre fogékony papi és laikus nemzedékért munkálkodott.Kalkuttai Boldog Teréz anya tanítását váltotta valóra: „A jót, amit teszel, holnap talán elfelejtik: nem számít, tedd a jót!”

Missziós útjain az Úr vezette, akkor is, mikor ezeket az utakat a farkasvakságban szenvedők, a verébtávlatban gondolkodók nem érthették. Hitte: a kardnál erősebb a szeretet, a hit, az imádság a legfőbb egységet teremtő erő. Ismerte Csokonai álmát:  „Vajha (…) a csángó magyar is polgártársunk lenne!” Azt hirdette, hogy a csángómagyarok igazságát szent ügyük önnön ereje által, életüket, sorsukat, szenvedésüket láthatóvá tevő imádsággal lehet, sza bad és érdemes érvényre juttatni. Szerette idézni Duma-István András fohászát: „Ha nem tü Kárpátok / Keté szakagyatok / Münköt Moldovába / Veszni ne hagyatok”.

Iancu Laura, Ki Istent el nem altatta c., Teodóz atyát köszöntő versében a csángósorsról vall: „Két jaj között az emberek, / Szélbe szórt hittel is félnek, / Életük hosszú gyászmenet, / Mégsem magukat siratják, / Gyökeret sem eresztenek, / Elvarrt nyelven is / álmodnak, / Meddő méhekbe életet, / Hitet s Istent a Nyugatnak.”

Teodóz Atya lélekellátója volt és marad sok-sok hívő magyarnak, köztük e sorok írójának is. Dr.Nádasi Alfonz távozását követően, 15 éven át fogadott tanítványa, számos útján kísérője, ministránsa, előadásainak közreműködő lehettem.Közbenirodalmi turistából zarándok lettem. Megtanultam, hogya vallásos utazónál mennyivel több a búcsújáró, akinek a legfontosabb a katarzis, a megtisztulás, a szellemi, lelki, fizikai csodák megtapasztalása, a fohászok, kérések, fogadalmak teljesülése. (Zarándoklat: Pilgerschaft; búcsújárás: Wallfahrt).

A kegyelet már a római jogban mindent felülírt. Amikor Teodóz Atya temetésén a koporsót követő hatalmas gyászmenet elindult a bazilikából, hullni kezdett a hó. A Boldogasszony kápolnához, a rendi temetkezés sírboltjához vezető úton már havon lépdeltünk. Pannónia behavazott Szent He gye, a Mons sacer látványa a Toldi estéjének záró képét idézte: „S elborítá a sírt új havával az ég.”

Teodóz Atya tanúságtevő, hitvalló életet élt, úgy temették, mint az Úr egyszerű bencés szerzetesét. Úgy búcsúztam Tőle, mint a Jó Isten hűséges szolgájától, korunk leghűségesebb magyarjától. Az 1724 óta a Magyar Bencés Rend temetkezőhelyéül szolgáló Pannonhalmi Boldogasszony-kápolna kriptájában szívből mondtam: Deo gratias! Χαιρε κύριε διδάσκαλεIsten áldjon, Tanár Úr!Áldjon meg az Isten, mind a két kezével.”

Cs. Varga István

______________________________

Miért pont Csángóföld? (1)



A Kárpátokon kívül eső Moldva földrajzi adottságai, klímája, az itt található gasztronómiai különlegességek, a még beszélt archaikus magyar nyelv és a népzene, az emberek (vendég-) szeretetének híre immár eljutott a világ minden pontjára.

Két éve kuriózumként fogadták az érdeklődők a budapesti Utazás Kiállításon Csángóföldet, mint turisztikai terméket. Hirtelen természetessé vált az a tény, hogy több utazási iroda kínál olyan utat, amely során el lehet jutni a Gyimeseken túl, a moldvai csángó magyarokhoz.

Most már az utaztatásban, a vendéglátásban jártas szakemberek foglalkoznak az üggyel, keresve a lehetőségeket, hogy közelebb hozzák Moldvát az érdeklődőkhöz. A magyarországiak mellett olasz specialisták is felfigyeltek a csángók életére, világára, ahová személyesen nyertek betekintés.

Ezen kívül, a világ több pontján élő, a Kárpát-medencéből elszármazott magyarok is komoly érdeklődést mutatnak. Sok még a munka, jó kapcsolatok kiépítése szükséges és komoly elszántság, olyan hozzáértőktől, akik türelemmel és nem a (z azonnali) nyereség reményében gondolkodnak.

Moldva hatalmas terület. A mintegy 38100 négyzetkilométeren majdnem ötmillió ember él. A Szeret folyó 576 kilométer hosszan szeli át a területet.

A magyar érdeklődők számára elsősorban a moldvai magyarok, azaz a csángó nyelvjárásban beszélő katolikus népcsoport az elsődleges célpont.



A következőkben, ajánlatképpen vázolom fel a legfontosabb településeket, illetve a cikk végén kiemelek egy nyári programot és annak történetét.




Tehát, ha nagyobb területet szeretnénk bejárni, akkor érdemes a Gyimesi-hágón keresztül megközelíteni Csángóföldet. A Moldva nyugati peremén található Pusztinától, ahol legjobban konzerválódott a magyar kultúra, a legkeletibb moldvai magyar településig – a Szeret folyó és a Prut között található Magyarfaluig (Arini) érdemes ellátogatni, ahol a helyiek már nagy tapasztalattal rendelkeznek a turistacsoportok fogadásának tekintetében. Természetesen a megfelelő ellátás elengedhetetlen feltétele a vendéglátókkal való előzetes egyeztetés). Ha több napot is eltölthetnek ezen a csodás természeti jelenségekkel teli vidéken, javaslom a csillagtúrákat, amely lehetővé teszi a környék alaposabb megismerését.. Délre Vráncsa (Vrancea) megyében Ploszkucényt (Ploscuteni), Egyedhalmát (Adjud), Vizántát (Vizantea), Szovézsát (régen Sósvíz, most Soveja), Gároáfát és Mandrát is érdemes felkeresni, a magyarországi látogatók számára különös élményt jelent ezeknek a csángó falvaknak a felkeresése. Az említett falvakon kívül érdemes Panciu és Odobesti bortermelő pincéit is megtekinteni, vagy a marasesti hatalmas Mauzóleumot meglátogatni. Egy következő, teljes nap programja lehet Szászkútat (Sascut Sat), Külső- Rekecsinyt (Fundu Racaciuni), Csíkfalut (Ciucani), Lábnyikot (Vladnic) felkutatni. Egy külön napot érdemes tölteni a Tatros, Ojtoz és Kászon folyó völgyében. Itt Ónfalvát (Onesti), Aknavásárt (Targu Ocna), Szaláncfürdőt (Slanic Moldova), Gorzafalvát (Oituz), Szőlőhegyet (Patgaresti), Újfalut (Satul Nou), Szitást (Sitas), Tatrosvásárt (Targu Trous), Bahánát (Bahana), Diószeget (Tuta) és Gajdárt (Coman) érdemes szemügyre venni. De semmiképp se hagyják ki Klézsét (Cleja), Forrófalvát (Faraoani), Nagypatakot (Valea Mare), Trunkot (Galbeni), Diószént (Gioseni) sem. Ferdinándújfalut (Nicolaie Balcescu), Bogdánfalvát (Valea Seaca), Bukilát (Buchila), Lujzikalagort (Luizi Calugara), Szarátát (Sarata) és Bákó (Bacau) városát is érdemes meglátogatni. Északi irányban Lészped (Lespezi), Szabófalva (Sabaoani), Kelgyest (Pildesti) és Kickófalva (Tetcani) nyújt látnivalót.

Észak-keletre a hét dombon fekvő Jászvásárra (Iasi) érdemes elutazni. Az egyetemváros híres kultúrpalotájáról, múzeumairól, illetve az 1789-ben épült barokk stílusú római-katolikus katedrálisról híres. A borokat kedvelők értékelni fogják a kotnari (Cotnari) „podgoriák” szőlőseiből származó „kövér”-nek (Grasa de Cotnari) nevezett desszert bort, amely története Mátyás királyunkhoz kötődik, mikor is Guttnár nevű borászt nevezett ki a térség szőlejeinek szakszerű megmunkálása érdekében, illetve a borászat fejlesztéséért. Bejárhatják a magyar nevű termőföldek hegyeit: Szamár, Kevély, Poloska és Hurubas. A szőlővidék Harló (Harlau) és Szépvásár (Targu Frumos) települések vonzáskörzetében helyezkednek el.





Kacsika (Cacica)

A mintegy ezerötszáz lakosú település valamikor gazdag falunak számított. A 18. században megnyitott sóbányák híressé tették falut. A hírnevéhez hozzájárult II. János Pál pápa is, amikor  2000-ben  Mária búcsújáróhely kiemelt zarándokhelyi rangra emelte az 1904-ben épített katolikus templomot, azzal hogy Basilica Minoris titulussal adományozta meg.

A moldvai csángó magyarok nagy számban jelennek meg augusztus 15-én. Ha a plébánosuk szervezi a zarándoklatot, akkor csak a román nyelvű misén vesznek részt. A magyar misére 2002 óta a nem rég elhunyt Jáki Sándor Teodóz atya szervezte és vezette a csángókat. Idén a Gyimesfelsőlokon szolgáló Berszán Lajos kapott felkérést a misszióra.




A kegytemplomról és a búcsú szertartásáról Limbacher Gábor „Moldvai magyarok kácsikai búcsújárása Nagyboldogasszony ünnepekor” című tanulmányában a következőket írja 1993-ban:

A kegyhely több kultikus jelentőségű színhelyből áll. Egy nagyobb térség közepén a kegytemplom látható, főoltárán a tulajdonképpen nehezen fölfedezhető kegyképpel. Az egy-egy oldalhajó oltárán Jézus- illetve Mária-szobor, utóbbi hordozható. A főoltárhelyen a Mária-szobornál ájtatoskodnak jobban a népek, sorba állva várják, hogy hagyományos vallási szükségleteiknek eleget tehessenek: kendővel vagy egyéb textíliával minél alaposabban végigsimíthassák Mária szobrát, virágcsokrot, rózsafüzért és esetleg egyéb vallási jelentőségű tárgyat érinthessenek „Máriához", a kezéből csüngő rózsafüzér keresztjét illetve a szobor talapzatát megcsókolhassák.

A szentély oldalán üveg mögött látható fém, talán ezüst fogadalmi tárgyak, az ún. offerek emlékeztetnek a század első évtizedeiben még élõ archaikus vallási gyakorlatra. Az offerek között jónéhány úgynevezett identifikációs fogadalmi tárgy is látható, amelyek megformáltságukkal már önmagukban is utalnak arra a szükséghelyzetre, amelyben segítségért folyamodtak az égiekhez, elsősorban a Szűzanyához. Ilyenek a különböző testrészek: fej, szív, párosszív, fül, szempár, emlő, láb. Látható volt férfi, női alak, valamint pólyásbaba forma is.

A templomot 10-15 méternyire félkörben egy árkádos folyosó öleli középütt nagy lourdes-i barlanggal, előterében a halott Mária oltárával. Ez az oltár fontos célpontja a búcsújárásnak, itt is szinte szakadatlan népi ájtatosság folyik: a hívek sorba állva várják, hogy az oltár elé kerülhessenek. Az oltár alsó terében, mintegy ravatalszerűen a halott Mária szobra látható. A szobor körüli élővirág díszítés a ravatal hatást erősíti és utal ama ősi keresztény hagyományra, hogy a romolhatatlanság jeleként Mária sírjából jó illat áradt. Aki az oltárhoz ért, a szobrot megsimogatta: kendővel, virágcsokorral, rózsafüzérrel érintette a „halott Máriát", ezt követően valósággal bemászott az oltár alsó terébe és a szobrot megcsókolta, majd a szobor fejénél lévő kosárkába pénzt adományozott, illetve ajánlott fel. A résztvevők számára e fontos ájtatosságot az oltár körültérdepelése tette teljessé. E szokás jelentőségét mutatja, hogy szinte tolakodva igyekeztek, egymáshoz nyomódtak az emberek az oltár megközelítése érdekében. A Lourdes-i barlang mellett szentkút található amelyből a rendezőkhöz tartozó férfiak időnként vizet emeltek ki, ám e szabályozás ellenére is szinte verekedésbe torkolló küzdelem zajlott a vízvételért, és nagy kannákat, tárolóedényeket igyekeztek az emberek megtölteni. A Lourdes-i barlang másik oldalában Krisztus képe alatt gyertyákat lehetett venni és égetni, ahogyan az a keleti egyháznál szokásos.”




A kegytemplomon kívül érdemes megtekinteni a sóbányát, amely 1791-ben nyílt meg és egyedülálló abban, hogy a 8200 galériát kézzel ásták. Az 1806-ban épített masszív sóoltárral rendelkező kápolnának védőszentje szent Borbála, a bányászok védőszentje.




A görög katolikus templom 1865-ben épült többnyire az ukránoknak. Az ortodox templom 1892-1896 között épült.




Kacsikára idén augusztusban több csoport is indul Magyarországról. Az egyik 13-18 között utazik, pazar egyéb programokkal egybekötött zarándoklatnak ígérkezik. A részletekért a következő helyeken érdemes érdeklődni: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., t: +36-30-716-0509 ü: +36-1-216-5396.

Cs. Bogdán Tibor
___________________________________

 

 

 

Magyaroska

 

A moldvai csángó táncok közül talán az egyik legrégibb, amint a neve is mutatja, magyar eredetű tánc. A moldvai csángó táncok eléggé kevés, úgymond magyaros táncot őriznek repertoárjukban, ezekre a táncok elnevezéséből következtethetünk: lapos magyaros, magyaroska vagy serény magyaros, az újabb stílusú csárdás vagy csárdáska, festeres, vert kezes, gergelem. A többi tánc, vagy legalábbis a dallamok származását tekintve: balkáni eredetű pl. a bulgáros táncvagy,romános kiejtéssel: bulgareászka , a szerba (szerb tánc); a ruszászka orosz eredetre utaló elnevezés, a többi tánc nagytöbbségben román elnevezést hordoz: floricsika (virágtánc), klopocelka (hóvirág), banumaracsini (csipketánc), stb.

A magyaroska tánc másik elnevezése: serény magyaros. Ez az elnevezés sokat elárul a táncról azt, hogy dinamikus, gyors, vagyis régies kifejezéssel: serényen táncolják. Ugyanakkor megkülönbözteti a lassúbb tempójú magyaros párjától, vagyis a lapos magyaros tánctól, amit más néven öreg magyarosnak hívnak.

A táncot kis körökben járják: legkevesebb 4, legfeljebb 8-10 táncos, mindvégig hátul keresztbe tett kézfogással. Így lehet a kör egységét megtartani a „körbe röpülő” forgásnál.

Két részből áll a tánc: az első részben csárdás lépéssel kettő jobbra, kettő balra, a sorok végén záró dobbantással (jobb-bal-jobb-dobb. /bal-jobb-bal-dobb.), mindez sorismétléssel, vagyis négyszer. A második rész: forgás. Itt többféle változatra bomolhat a tánc, az ún. rövid, és hosszú variációra. A röviden játszott változatnál 8 hangsúlyos lépés után visszafele irányba vált a forgás. A hosszú változatnál a „forgó” részt a zenész kétszer olyan hosszan fújja, tehát 16 hangsúlyos lépés után fordul vissza a kör. Ennél, a forgós résznél is az irányváltást dobbantással jelzik a táncosok, és jelzi ezt a zene is a sorvégi hangsúlyozással, tulajdonképpen innen tudni, hogy a rövid, vagy hosszú változatát játssza-e a zenész.

A tánc eredeti változatában, mint ahogyan a néprajzi gyűjtésekből kiderül: fenthangsúlyos, mind az első, mind a második rész. Ez azt jelenti, hogy az első rész után a forgás „külső lábas”, tehát, ha jobbra indul el a kör, a bal láb néz a kör középpontja felé, és a külső láb, vagyis a jobb lép a hangsúlyos „egyekre”, miközben a test felemelkedik, majdnem kinyújtott térddel.

A lenthangsúlyos változat esetében a forgás hangsúlyos egyeit a kör központja fele néző, ún. belső láb adja, ezekre a lépésekre ereszkedik a test ritmusosan lefele. Ezt a változatot a külsőrekecsini fiatalok repertuárjában figyelhetjük meg, míg fennhangsúlyos párját az öregek, illetve a klézsei táncosok esetében.

A tánc hangulata, amint erről már szó esett, vidám, pörgős, a lépegetős első részekre sok csujogatással, a forgós részeknél, ha egységes a kör, majdhogynem a lábunk sem éri a földet, magától röpül a kör.

Bort iszom én, nem vizet,

Majd az uram kifizet,

Ha fizet, ha nem fizet,

Úgysem iszom a vizet!

http://www.youtube.com/watch?v=jIAEh8biXC4

Lejegyezte Ábrahám Judit

 

Moldvai csángó tánckurzus

Csángó családi kör - moldvai csángó körtáncok

az Amina stúdióban http://aminajoga.blog.hu/



 

Szülők, és gyerekek közös táncos-zenei programja. A viszonylag könnyen elsajátítható lépésekkel - hamar sikerélményhez jut a kezdő táncos. A körtáncok révén igen hamar családias hangulat alakul ki a fülbemászó csángó zenére.

A foglalkozás fő célja: már kisgyerekkorban kialakítani a jó mozgáskultúrát, fejleszteni a zenei hallást, ritmusérzéket, bemutatni olyan kikapcsolódási lehetőséget a hétköznapi gondokból, amely nem romboló, hanem lélek építő hatással bír.

Minden pénteken 17.00 - 18.15-ig.

 

www.abrahamjudit.com

www.abrahamjudit.blogspot.com

 

 

Hangoló 30. szám

 

A küzdelem hátterében

 

Sokáig azt a téves szemléletet hordoztam

magamban, hogy a világ maga a rend, a fegyelem,

törvények szerinti működése lenyűgöző,

felfoghatatlan, mert egy magasrendű

Törvény irányítja, gondozza…, és közben

sokszor azon gondolkodtam, hogy a világrendhez

vajon hozzátartozik-e a megszűnés,

a változás, az emberi gyengeség vagy egyszerűen

az élet gyengesége. Természetesen

van Rend, mert nélküle egy „széna kazal látszata

nyújtana felemelő és egyben lesújtó

érzéseket az emberekben, csak egyvalami

nem egyértelmű. És pedig az, hogy miközben

a nagyrendnek élvezői vagyunk, elfelejtjük

azt, hogy a rend káoszból keletkezik, azaz

a rend keletkezése csak a rendetlenség

létén keresztül lehetséges. Ezzel eljutottunk

arra a következtetésre hogy, ha létezik rend,

akkor léteznie kell rendetlenségnek is. Ez

ugyan olyan egyszerű ellentétpár, mint a jó

és a rossz, vagy a szép és a csúnya stb.

Magának az emberiségnek, vagy mondhatnám

úgy is, hogy az életnek kezdetétől fogva

létezik ennek az ellentéte. Így minden olyan

elmozdulása a földbolygó életének, ami pozitív,

rögtön megjelenik az ellentéte és megpróbálja

elpusztítani azt.

Nem sokat tévedek, ha azt merem állítani,

hogy így van a mi egyszerű hétköznapi életünkben

is. Ha valaki ültet egy fát, akkor biztos

hogy rögtön megjelennek a fa betegségei,

amelyek megszüntetni, elpusztítani akarják a

csemete életét, korokozók, betegségek, rovarok,

amik ártanak neki stb. stb. De, ha egészségesen

táplálkozunk, jól felöltözünk, vigyázunk

magunkra, óvatosak vagyunk mindennel

szemben, akkor is akad valami, ami legyengíti

szervezetünket, arra törekszik, hogy

élősködjön rajtunk, profitálni akar gyengeségünkből

és sorolhatnám tovább. A földön

lakó élet, legyen az egysejtű vagy éppen gerinces

és akár még értelmes is, mindig akadt

mindegyiknek ellensége. Azonban egy dolog

mindig is foglalkoztatott engem: a növényvilág

nem gyűlöli az állatvilágot, az állatvilág

nem gyűlöli a növényvilágot, a növények

egymás között sem pusztító vággyal nyomják

el egymást, hanem mert az életbenmara-

dás ösztöne e szerint működik bennük és

ugyanez van az állatvilágban is. Egyedül

ember-ember között nincs így. Az emberi

gének valahogy úgy lettek megalkotva, hogy

akarva akaratlanul időnként előidézze a káoszt

és a rendet is, alkosson és pusztítson,

éljen és a halált kívánja, építsen és romboljon

is. Az embernek meg kell minden nap

küzdenie az igazságért és az igazságtalanságért

egyaránt, harcolnia kell az általa vélt

igazáért és hazugságáért, tennie kell azért,

hogy pusztító ösztöneit kielégítse és tennie

kell azért, hogy alkotó vágyát kiteljesítse.

Mi, emberek ilyenek vagyunk, vádolunk és

dicsérünk, alkotunk és pusztítunk, ültetünk

és kivágunk, ember ellen küzdünk és küzdünk

az emberért, érdekvezéreltek vagyunk

és érdektelenek, mert valahogyan emberek

vagyunk. Siratjuk a holokauszt árváit, de elfeledkezünk

a bolsevizmus milliós áldozatairól,

elpusztítunk népeket és nemzeteket, de

küzdünk kultúrákért és népcsoportokért,

gyűlölünk vallásokat és kultúrákat, de alkotunk

civilizációkat és trendeket. Ellenségünkké

kiáltjuk ki a velünk nem egyetértőt,

hátba lőjük a minket megmentőket, hazudunk

a minket szeretőknek, imádjuk a pusztítóinkat,

dicsérjük a rombolókat és díjazzuk

a gyilkosokat, nemzetek imádói vagyunk

vagy éppen gyűlölői, nyelveket pusztítunk el

és alkotunk új nyelveket, gyermeket ölünk és

gyermekeket szülünk, sírunk és nevetünk,

kacagunk és zokogunk.

Miközben mindezen értékes és értéktelen

cselekedeteket végrehajtjuk, nem vesszük

észre, hogy élünk, és életünk fontos része

közösségünknek, nemzetünknek, kultúránknak,

szűk hazánknak, családunknak és Istenünknek.

Gyűlöljük a szomszéd zászlaját,

miközben nem szeretjük a saját magunkét

sem, életteret szűkítünk, mert mi magunk

nagyobb életteret akarunk. A küzdelem nem

egyszerű, de nem lehet elfelejteni, hogy a

rend a rendetlenség rovására fog megvalósulni,

és rendet csak akkor fogunk alkotni, ha

megmarad a rendetlenség és küzdelmünk

addig fog tartani, amíg létezik zűrzavar. A

Rend iránti vágyunk természetes, de nem

lehet önző.

Tampu (Compoly) Sztelián